"Renghet a föld és dűlhet, de magyar hűség nem ingad."
8-as közös huszárok a Rudolf-laktanya kapujában az I. világháború előtti évekből
A kiegyezést követően Kecskemét a Magyar Királyság egyik jelentős katonai állomáshelyévé vált, az ide telepített gyalogsági és lovassági alakulatok megfelelő elhelyezése ezért egyre fontosabb lett. A katonaság magánházaknál való elszállásolása fegyelmi és kiképzési szempontból is kifogásolható volt, a város pedig gazdaságilag érdekelt volt abban, hogy minél több katona állomásozzon területén. Ezért az 1870-es évektől kezdődően hatalmas laktanya-beruházások kezdődtek Kecskeméten. Elsőként az 1868-ban fölállított magyar királyi honvédség részére építettek egy huszárlaktanyát a régi vásártér elején a Szentháromság temető mellett, majd az Izsáki út melletti hatalmas területet jelölték ki a közös hadsereg alakulatai számára jövőbeli állomáshelyül.[1] Tervezés és kivitelezés A Rudolf trónörökös nevét viselő lovassági laktanyát (Izsáki út 3., hrsz.: 10208) Kecskemét városának megrendelésére Pártos Gyula és Lechner Ödön építészek tervei szerint 1886 és 1887 között építették Erdélyi Mihály és társai, Heitzmann és Milkó szegedi vállalkozók. A Magyarország műemlékjegyzékébe fölvett, hatalmas épületkomplexum (trsz.: 10663) építészettörténeti szempontból is jelentős, Lechner ugyanis ezen kívül nem tervezett más laktanyát pályafutása során.[2] Az épületegyüttes A kétemeletes, alápincézett, kontyolt nyeregtetős főépület historizáló stílusú, letisztult vonalú, finom eleganciájú, látványosan magán viseli a Lechner első építészi ciklusát jellemző francia reneszánsz kastélyok formajegyeit. Katonai funkciójára csak a főbejárat fölött látható hadi trófeák utalnak, előtte hajdan szépen gondozott park fogadta az érkezőt. A parancsnokság bázisául szolgáló épület mellett és mögött egyemeletes, szintén kontyolt nyeregtetős, jóval egyszerűbb kivitelű altiszti és legénységi szállások, ill. földszintes istálló-, lovarda- és más gazdasági épületek találhatók. A telekhatárok egy részén a mai napig megmaradtak az eredeti téglaalpzatú, kovácsoltvas kerítések.[3] Katonai múlt A Rudolf-laktanyában 1914-ig a sárga gombos sötétkék mentét és atillát, buzérvörös csákót viselő cs. és kir. 8. huszárezred ezredparancsnoksága és I. osztálya volt elhelyezve három századdal. Az ezredet a IV. budapesti hadtest területéről, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Fejér, Somogy, Tolna, Baranya, Bács-Bodrog és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékből egészítették ki, másik osztálya Cegléden, pótteste pedig Szabadkán állomásozott.[4] A cs. és kir. 8. (Tersztyánszky) huszárezredet az I. világháborúban ún. hadosztály-lovasságként alkalmazták, vagyis részekre bontva a 31., 32. és 40. gyaloghadosztályhoz, a IV. hadtesthez, ill. a 3. lovas hadosztályhoz osztották be. A 8-as közös huszárok ezekben az alakulatokban küzdötték végig a háborút, megfordultak mind az orosz, mind az erdélyi, mind pedig az olasz fronton.[5] A háború után az 1918-ban föloszlatott cs. és kir. 8. huszárezred laktanyáját 1919-ben a Vörös Hadsereg 30. dandárcsoportjának egységei,[6] ill. egy öt gépből álló repülő különítmény foglalta el, hangárnak a lovardákat, kifutópályának a lovardák mögötti legelőt használták. A trianoni békediktátum után a magyar hadseregben csak négy huszárezred lett újra fölállítva, ezek közül a m. kir. I. Ferenc József jászkun 1. honvéd huszárezred II. osztálya kapta meg a Rudolf-laktanyát állomáshelyül,[7] ezenkívül ugyanitt lettek elhelyezve a Don-kanyart is megjárt m. kir. 13. tábori tüzérezred katonái.[8] 1945-után mintegy négy évtizeden keresztül a megszálló szovjet hadsereg használta ezt a laktanyát is, kivonulásuk után Kecskemét városának tulajdonába került az objektum. Alapítványi tulajdonban 1990-ben a város és Bács-Kiskun megye önkormányzatai létrehozták a Közép-Európai Nemzetközi Egyetem Alapítványt azzal a céllal, hogy átengedve neki a Rudolf-laktanya tulajdonjogát annak épületei a megálmodott Közép-Európai Egyetem campusává váljanak.[9]Az egyetem fővárosi megalapításával ez a terv meghiúsult, 2011-ben az Alapítvány jogilag is megszűnt, a kaszárnya használaton kívül maradt épületei vészesen pusztulni kezdtek. [2] Magyarország műemlékjegyzéke. Bács-kiskun megye. Szerk.: Bardoly István, Haris Andrea. Budapest 2006. 65. o. [3] Uo. 65-66. o. [4] A magyar huszár. A magyar lovaskatona ezer évének története. Szerk.: Ajtay Endre és Péczely László. Budapest 1936. 187. o. [5] Uo. 191. o., ill. a 328. és 329. o. közti melléklet. A Délvidék hadtörténete 1914-1918. Szerk.: De Sgradelli Caesar. Budapest é. n. 234-235., ill. 242-253. o. [6] http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0024/3069.html [7] Ságvári György et al., Honvédhuszárok. Magyar királyi honvédlovasság, 1920-1945. Budapest 2001. 10. o. [8] Emléktáblájuk ott látható a laktanya főépülete melletti egyik fölújított altiszti épület falán. [9] Kecskemét. Város az aranyhomokon Magyarország közepén. Szerk.: Ballai József et al. Kecskemét 1992. 118. o.
Előzmények
[1] Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. II. kötet. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest é. n. 345-346. o.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek